Bár csütörtökön volt Doctor Strange premiere, a szerencsések már szerdán láthatták a Marvel stúdió soron következő, 14. alkotását. Jómagam is már szerdán beültem az IMAX terembe, és előszóban annyit elmondanék, ha van film amit érdemes ilyen körülmények között látni, akkor ez az! Most pedig következzen a kritika.

Figyelem, SPOILEREKKEL!

Bemelegítésként nézzük gyorsan a történetet: Stephen Strange élvezi az életét. Gazdag, jómódú, sikeres idegsebész. Büszke a hibátlan életmunkájára, azonban kimondatlanul is, de retteg a kudarcoktól. Ez abban mutatkozik meg, hogy bár keresi az orvosi kihívásokat, éppen ezért nem hajlandó "apró-cseprő" műtéteket elvállalni (nem mintha bármilyen agy/gerinc műtét olyan hétköznapi dolog lenne), mindig a biztosra megy. Ha egy olyan esettel találkozik, ami a véleménye szerint megoldhatatlan és a páciensnek az esélyei a gyógyulásra szinte egyelők a nullával, nem hajlandó vele foglalkozni, hiszen ez esetben a sikertelen gyógymód az ő sikertelenségére utalna. A sors iróniája, hogy egy olyan szörnyű autóbalesetet szenved, aminek következtében szilánkosra törnek a kezei, minden idegszála sérült a kézfejében. A modern orvostudomány minden lehetséges műtétjét elvégezteti magán, nem sajnálva se pénzt, se időt. De Strange állapota nem javul, kezei használhatatlanok, nem képes velük tovább dolgozni. Utolsó marék pénzén repjegyet vesz, és egy legendára alapozva a keleti tanok orvoslásába keresi a választ. Így jut el Kamar-Taj-ra, ahol bár először vonakodva, de a szerzetes rend vezetője befogadja őt és tanulni kezd. Stephen feltehetően éveket tölt el itt, mire elsajátítja az alapokat. De mivel egy Tony Stark szintű zseniről beszélünk (már alig várom, hogy találkozzanak a filmvásznon), hirtelen exponenciálisan megnő a tudása a Mystic Arts területein is. Naponta több könyvet végez ki, sőt miután megtanulja az asztrális kivetülést, már alvás közben is tanul. Az alapokkal épphogy tisztába lévő Strange hirtelen a dolgok közepébe csöppen. A volt tanítvány, Kaecilius fejébe vette, hogy a Sötét Dimenzió urának át kell nyújtani a mi világunkat, hiszen az mennyire jó lenne már. Hát egyesek szerint annyira nem lenne, többek között a Masters of Mystic Arts, élükön az Ancient One-al évszázadok, sőt évezredek óta óvják a világunkat Dormammu-tól és egyéb dimenziókból származó szörnyűségekkel. Eleinte Strange nem hajlandó saját maga elé helyezni mások sorsát, de amikor a végső ütközetre kerül a sor meghozza a legnagyobb áldozatot. Egy varázslat segítségével időhurokba zárja magát és Dormammu-t. Dormammu több száz alkalommal, kegyetlenebbnél kegyetlenebb módszerekkel gyilkolja meg Strange-t, újra és újra. A végén Dormammu azonban feladja, és mivel nem akar örökre ugyan abba a 30 másodperces időhurokba ragadni, elfogadja Strange alkuajánlatát. Elengedi őt, cserébe békén hagyja a földet. 

Nos, mivel nagy rajongója vagyok mind a Marvel filmeknek, mind a képregényeknek, lehet kicsit elfogultan mondom, de számomra szinte tökéletes filmélmény volt. Benedict Cumberbatch egy kimagaslóan jó színésznek aposztrofálni már-már közhelynek számít, de valóban megint remek teljesítményt nyújtott. És annyira hozzá illik ez a szerep, hogy itt is nyugodtan vonhatunk párhuzamot Tony Stark-kal. Benedict olyan Doctor Strange mint amilyen Vasember Robert Downey Jr. Hibátlan szereposztás mindkettő. Nagyon jól hozza Stephen megtört személyiségét, akaraterejét a gyógyulásra és nem utolsó sorban a nagy egóját. Rachel McAdams is jól hozza Christine Palmer szerepét, de meg kell jegyezni, hogy nem volt ez egy kifejezetten nehéz szerep. A film első szereposztásánál sokat felkapták a fejüket, hogy az Ancient One nem férfi, hanem egy női karakter lesz. Hát a filmet látva Tilda Swinton most azonnal hagyjon fel minden evilági munkájával, borotválja tovább a fejét, költözzön Tibetbe és alapítsa meg a saját szerzetesrendjét! Komolyan mondom, elképzelni se tudtam volna ennél jobb megformálását a karakternek, le a kalappal! Baron Mordo azonban kissé csalódás volt, Chiwetel Ejiofor által megformált karakter számomra nem volt más mint egy szobanövény, akit az egyik helyszínről a másikra cipeltek. Mindig ott volt, mindig bambán nézett, de sose volt igazából semmi haszna a jelenléteknek. Értem én, hogy Mordo-nak kellett valamilyen alap sztorit adni már most, így mint eljövendő fő ellenséget muszáj volt belekényszeríteni minden helyzetbe, hogy megalapozzák a jövőjét. Ezért kapott is a karakter egy érzelmi csavart. Ez abban teljesedett ki, hogy kiderült, a mestere (Ancient One) Dormammu világából származó energia miatt él már majd 700 éve. Ezt mind úgy, hogy a legalapvetőbb szabálya a rendnek, hogy a sötét dimenzió a tiltott gyümölcs. Továbbá, elvileg Mordo-t az is érzékenyen érintette, hogy a new york-i szentély mesteri címét végül (kényszerűségből) Strange kapta meg, és nem pedig ő. Bár Ejiofor pont ugyan azt az arcot vágta ennél a kijelentésnél, is mint az összes többi jelenetben, bár próbálkozott egy fajta csalódottságot eljátszani, de annyira nem sikerült neki, ettől függetlenül logikusan ez is egy fontos része lett/lesz az ő szerepváltásának. Reméljük, a továbbiakban a színész megcsillogtatja majd tudását, de jelenleg számomra ő kevés volt.

Tovább haladva a szereplő gárdán, Benedict Wong által megformált Wong (igen, tényleg ugyan az a név) üde színfoltja a filmnek. Elég kevés szerepet kapott, de az már most biztos, hogy ő is benne lesz az Avangers: Infinity War-ban. Több helyen olvastam már, és én is csak követni tudom az előttem szólókat: Wong olyan (lesz) Strange-nek, mint Batman-nek Alfréd, csak sokkal (de sokkal) viccesebb!

És akkor elérkeztünk a film fő gonoszához, Kaecilius-hoz. Nos, úgy tűnik a Marvel nem, hogy nem tudja leküzdeni a gyenge gonoszait, egyenesen zuhan a színvonal. Még mielőtt további véleményt alkotnék, szeretném megvédeni magam a Hannibál fanok előtt. Mads Mikkelsen remekül hozza azt, amit kérnek tőle, tehát a gond nem vele van, hanem azzal, amit megírtak neki. A gonosz már megint csak azért van, hogy legyőzzék, ráadásul most már minimálisan sem törekedtek arra, hogy megfelelő motivációt adjanak neki. Egy fél mondatból derül ki annyi, hogy Kaecilius-sal valami tragédia történt élete során (meghalt(ak) hozzá közel álló(k)?). És emiatt fordult a misztikus tanokhoz. Rájön, hogy a Sötét Dimenzióban nincs idő, emiatt elméletileg ott örökké lehet élni. Tehát kitalálja, hogy Dormammu-nak segíteni kell hogy össze olvassza a mi világunkat az övével. Miért akar örökké élni? Mi történt vele pontosan élete során? Azért remélem, további magyarázat nélkül is érezzük a logikus motiváció teljes hiányát. A film bőven elbírt volna legalább 10 percet Kaecilius minimális kidolgozásához. De legalább ebben az esetben végre nem egy „A” kategóriás ellenséget pazaroltak el így (pl.: Vöröskoponya, Ultron, Zemo, Mandarin stb), hanem egy viszonylag névtelent. És ha már a itt tartunk, muszáj még egy (számomra) zavaró dolgot kiemelnem az ellenség oldaláról. A legelső jelenetet leszámítva, Kaecilius mindig harmadmagával, azaz 2 olyan társával jár akiket sikerült meggyőznie még annó, akikor elhagyta a rendet, hogy őt kövessék. Ez a két szárnysegéd azonban csak a boksz zsák szerepét töltik be. Ráadásul ha valamelyik meghal, a következő jelenetben egy másik lép a helyére, ha mindkettő meghal, akkor a következő jelenetben másik kettő áll Kaecilius mellett. Értem én, hogy „páran” követték őt, de hányan? Miért mindig kettő embert visz magával? A végén már tényleg komikusan hatott ez a 3-as felállás, újra és újra.

Szóval a karakterekről ennyit, azonban a film látványvilága mellett nem mehetünk el szó nélkül! Lehet sokszor hallottátok már, de ha van film amit érdemes IMAX-ben (is) látni, akkor az ez! Minden elismerés a rendezőnek és a vizuális csapatnak, úgy csűrik-csavarják New York felhőkarcolóit, hogy az Inception egy egyszerű ujjgyakorlatnak tűnik mellette. Ez megspékelve azzal, ahogy a változó fizika, főleg gravitáció hatására a karakterek, hogy jutnak el (inkább esnek) A-ból B-be, igazán szemkápráztató. Ezt még sikerült akciójelenetekkel is megfűszerezni néhol, ami pedig már csak cseresznye volt a habon. Ezzel át is térnék az alkotók egy hibájára, az akció jelenetekre. Kevés volt és pont. Hihetetlen jól nézett ki, ahogy ezek a karakterek megidéznek pajzsokat, lándzsákat, ostorszerű fegyvereket, és ahogy ezekkel összecsaptak. De egyszerűen nem voltak hajlandók ezt kiaknázni. Millió alkalommal láthattunk már pajzsot, kalapácsot hajigálni, lézercsóvákat vagy nyílvesszőket repkedni mindenfelé, erre most amikor végre valami új harcmód jön, nem kapunk belőle szinte semmit. A film legvégén, amikor jönne „A NAGY ÖSSZECSAPÁS”, még azelőtt vége lesz, mielőtt elkezdődne. Hiszen, ahogy már előbb is írtam, harc helyett Strange alku árán védi meg a Földet. A film bőven elbírt volna még jó pár perc "agyatlan" cséplést, így nekem emiatt hiányérzetem maradt. Ez egy fekete pont a rendezőnek, reméljük a Russo testvérek jobban kihasználják a Mystic Arts adta harci lehetőségeket az Infinity War-ban.

Pár szót szeretnék szólni a szinkronról. Akik már régebb óta követik a blogot, tudhatják, hogy kifejezetten nem vagyok rajongója. Sajnos a premier előtti vetítések általában szinkronosan mennek le, tehát én is így néztem meg a filmet. Majd ha látom Doctor Strange-t eredeti nyelven, véleményt tudok alkotni a már-már szokásosnak mondható párbeszéd félre fordításokról, de most csak egy dolgot tudok kiemelni:

• Ancient One – Ősmágus
• Sorcerers – Mágusok
• Sorcerer Supreme – Főmágus

Gandalf egy mágus, Harry Potter mágiát tanul, de Doctor Strange-nek nincs sok köze az előző kettőhöz. Ez azonban nem a fordítók hibája, sajnos a magyar nyelvben nincs más szó ezekre, esetleg a varázslót lehetne használni, de az még furcsábban hatna. Nem hiába, hogy angolul még barátok közt is minimum 6 különböző szó létezik (wizard, mage, magician, sorcerer, enchanter, warlock) a mi szerény 2 szavunkra (varázsló, mágus). Ezek a fent említett angol megnevezések, mind-mind mást takarnak. Nem mennék bele a részletekbe, nálam nagyobb fantasy fanok biztos órákat tudnának mesélni egy wizard és warlock közti különbségről, de az egy másik téma lenne.

A 14. Marvel film egy újabb eredet történet lett. Ami egyébként egyáltalán nem gond, sőt! Amíg egy Black Panther-t simán be lehet dobni a dolgok közepébe, addig egy Doctor Strange-t aligha. Olyan erők járják körül ezt a karaktert és világát, hogy muszáj a nézőket ebbe az elejétől kezdve bevonni, különben érthetetlen lenne sokak számára. És ez sikerült is a filmnek, viszonylag érthetően és egyszerűen próbálja elmagyarázni a dimenziós elméleteket és a különböző erők működésének logikáját. Nem mondom, hogy nem ráncoltam még így is a homlokom egy-két résznél, de tény és való, hogy ez nem egy dokumentum film, így bárki számára simán emészthető. Akár akarjuk akár nem, Doctor Strange lesz a Marvel negyedik fázisának a reklámarca. Az Infnity War után végbe fog menni egy generáció váltás a hősök tekintetében is. És ahhoz, hogy Strange legyen az „új” Iron-Man, ahhoz az elejétől kezdve kell elmesélni a sztorit. Egyébként nagyon sokban hasonlít a két karakter, illetve a történetük. Ha rosszmájúak akarnánk lenni, akár egy Vasember reboot-nak is apszotrofálhatnánk a filmet, de hát nem vagyunk azok, és amúgy is szó sincs ilyenről. De a poén kedvéért nézzünk pár hasonlóságot:

• Adott egy gazdag, sikeres, jómódú, de nagyképű zseni
• Barátnők: Pepper Pots vs Christine Palmer – mindketten akarnak is tőlük valamit, de közben nem is. Megbántják őket, aztán már szinte könyörögnek nekik a megbocsájtásért.
• Bajusz-körszakáll kombó
• Strange idegsebészként teljes ideg sérüléstől szenved. Stark-ot, mint a piacvezető fegyvergyártót a saját bombája nyomorítja meg.
• Mindkettőjük balesetében erősen közrejátszik az egójuk és nagyképűségük.
• Mindketten saját magukat helyezik mindenki elé
• Mindketten saját életüket is hajlandóak lennének feláldozni, miután elfogadják, hogy nem ők a legfontosabbak. Tony egy atomrakétát cipel át a vállán egy féreglyukon át, amibe kis híján belehal. Strange hajlandó lenne az idők végezetég folyamatosan meghalni Dormammu fogságában.

És még biztos vagyok benne, hogy folytathatnánk a listát egy jó darabig. De nyilvánvaló hasonlóságok ellenére is, azért két külön karakterről beszélünk, és ez egy cseppet sem vesz el a filmélményből. De annál inkább csigázza a kedélyeket, hogy vajon milyen párbeszéd fog kikerekedni, ha ők ketten először (végre) találkoznak a filmvásznon.

Egy utolsó utáni gondolat, amiben már nem közvetlen a filmről írnék, hanem sokkal inkább a Disney, illetve a mai "trailerezési" trendekről. Sajnos egyre inkább eltolódnak a trailerek afelé, hogy szinte az egész filmélményt elrontják azzal, hogy túl sokat árulnak el nekünk. Emiatt a Doctor Strange legalább két harmada számomra kissé unalmas volt. Tegyük fel, hogy nincs semmilyen elő tudásom a képregényekből, de még így is, miért izguljak azon, hogy vajon Strange tanulhat-e az Ancient One-tól, ha a trailerekben láthattam, hogy tanul. Hogy kössön le az, hogy Strange keresi a nyugati orvoslásban a megoldást, ha már láttam a trailerekben, hogy Keletre megy. Miért izguljak azon, hogy vajon Strange meg tudja-e idézni az első fegyverét/pajzsát, ha már a trailerekben láttam, hogy megteszi? Továbbá természetesen mivel érdemes promózni még a filmet egy trailerben? Hát persze, hogy a legjobb poénokkal! Így ezek is már élvezhetetlenek lesznek, amikor a teljes filmet nézzük. Jogosan mondhatnátok, hogy akkor nem kell trailereket nézni. De azért valljuk be őszintén, ez nem egyszerű dolog, ha még a csapból is ez folyik (több tíz féle TV spot, youtube, google, facebook trailerek, plakátok), és ezt még mind tetőzi az, ha ráadásul egy olyan filmről beszélünk, amit valaki tényleg nagyon vár. De ilyenek a mai trendek, szóval ez nem a Disney egyedüli agyszüleménye, hátha idővel ez változni fog.

Doctor Strange bőven a Marvel filmek „jó” kategóriájába sorolható. Saját listámon kb a 7. helyet foglalja el a film az eddig megjelentek közül, még akkor is ha a kritika kicsit negatívabb hangvételű lett. Ahogy azt várni lehetett, a film viszonylag lazán kapcsolódik, a többihez, sőt már-már alig (egyelőre – azért egy új Infinity Stone-t, a várakozásoknak megfelelően, sikerült bemutatni). Éppen ezért a filmet szinte mindenkinek ajánlom, de a fanoknak természetesen kötelező darab. Nyugodtan elvihettek magatokkal olyasvalakit is, aki még egy Marvel filmet sem látott, pont ugyan annyira fogjátok érteni a történetet és az eseményeket. Na jó, talán ha olyan valakivel ültök be a terembe, aki otthon van a dimenziós elméletekben, az talán picit jobban fogja érteni.

Végezetül pedig had zárjam a kritikát Tony Stark ideillő szavaival: „A mágia nem több mint olyan technológia, amit még nem értünk.”

 Ha tetszett a cikk, vagy egyszerűen további érdekességeket, híreket és cikkeket olvasnál a Marvel Moziverzum filmjeiről, kövesd a facebook oldalt: https://www.facebook.com/marvelcinematicnews/